Érdekképviselet – de kinek az érdeke?

A szakszervezetek az egyesülési törvény alapján önkéntes és hosszú távra létesített munkavállaló érdekszövetségek, melyek létrehozásának célja tagjaik szociális helyzetének, munkafeltételeinek megóvása és javítása – a pontos definíció szerint.

Állami vállalatoknál működő szakszervezetek vezetőinek fizetését azonban – nyilvánvalóan – az állam folyósítja, általában nem is keveset (sőt!). Így a munkavállaló érdekeinek képviselete a munkáltatóval szemben igencsak nehézkessé és problémássá válhat.

Ez történt a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) esetében is: Gaskó huszonöt évnyi elnöki tisztség betöltése után tavaly bukott meg hirtelen és látványosan.

Már korábban sem tett jót Gaskó István megítélésének, hogy egyike volt azon vasutas-szakszervezeti vezetőknek, akik a Medgyessy-kormány idején kötött megállapodás szerint kezdetben havi hétszázezer, később már csaknem másfél millió forintos fizetést kaptak a MÁV-tól – azaz érdekvédőként a munkáltatótól. Gaskó emellett egyfajta álláshalmozóként a Liga szakszervezeti szövetség és a VDSZSZ elnökeként is honoráriumban részesült, de elnöke volt a Vasutas Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Önsegélyező Pénztár ellenőrző bizottságának, valamint a MÁV Zrt. felügyelőbizottságának is, ahonnan szintén vaskos fizetések ütötték a markát.

A VDSZSZ új vezetése lelkesen vetette bele magát a munkába és már első alkalommal komolyabbnak mondható sikert könyvelhetett el: idén február 25-én jogerősen pert nyertek, ennek következtében a munkáltatóknak jelentős összegeket kellett kifizetniük visszamenőlegesen a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vasutasok részére.

2012-ben hatályba lépett az új Mt., amelynek egyik rendelkezése arról szól, hogy amennyiben a készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottaknak vasárnap dolgozniuk kell, őket az azt megelőző szombaton nem vezényelhetik munkára. Ha mégis, azért túlóra jár. A vasútnál pedig sokan vannak, akiknek az üzem jellege miatt nincs folyamatosan feladata – e körbe tartozhatnak többek között a kalauzok, a pénztárosok, a váltókezelők, a kocsirendezők, a forgalmi szolgálattevők –, hiszen ha éppen nincs vonat, munka sem akad.

Így tehát készenléti jellegű munkakört látnak el mindazok, akiknek a MÁV-val kötött megállapodás szerint a munkaidejük legalább húsz százalékában nincs dolga. Cserében ők a napi nyolc óránál sokkal hosszabb ideig szolgálatban lehetnek.

A MÁV Zrt. azonban inkább átalányt kínált fel az érintetteknek: beosztásuk függvényében bruttó 80 ezer forinttól  bruttó 110 ezer forint maximális összegig. Előzetes számítások szerint ez általánosságban nagyjából a harmada volt annak az összegnek, ami járt volna mindazoknak, akik három éve már készenléti jellegű munkakörben vannak foglalkoztatva – mindeddig túlórapénz nélkül.

A munkáltató az egyéni megállapodás aláírása érdekében megkereste munkavállalóit, azonban a VDSZSZ azt javasolta nekik, inkább fontolják meg a döntést, és kérjenek részletes elszámolást – ezt egyébként a MT. 155 § 2. és 3. bekezdése lehetővé is teszi. A MÁV meghajolni látszott, döntöttek az elmaradt túlórapénzek kifizetéséről három évre visszamenőleg – bérkövetelésnél ennyi az elévülési idő. Így ez személyenként akár három-négyszázezer forintra is rúghat. A kifizetéseket azonban nem kezdték el (vajon tudhattak valamit?), december 31.-ét jelölték meg a teljesítések határidejét.

A történetnek ezen a ponton vége is lehetne, a vasút dolgozóinak érdekképviseleti szerve kitűnőre vizsgázott.

De itt jön a bökkenő: az állam rosszabbnak bizonyul a dolgozók kizsákmányolása terén, mint sok multicég tulajdonosa!

A  2017-es költségvetést megalapozó salátatörvénybe ugyanis – amelyet múlt héten fogadott el a parlament – apró módosítást rejtettek el. Azt találta ki ugyanis a jogalkotó,  hogy aki vasárnap készenléti jellegű beosztásban dolgozik, azt ne lehessen szombaton is rendes munkaidőben foglalkoztatni.

Az új szabályozás egyébként más területeken is több ezer embert érinthet. Mindazokat, akiknek nincs folyamatosan dolga, hanem várnak a munkára. E körbe tartozhatnak többek között a biztonsági őrök, illetve azok a karbantartók vagy informatikusok, akiknek csak akkor van feladata, ha valami elromlik. A változás persze csak akkor vonatkozik rájuk, ha folyamatosan – vasárnap is – működő cégnél dolgoznak.

A költségvetést megalapozó salátatörvénybe más apróságot is eldugtak. Eddig ötvenszázalékos bérpótlék járt többek között a három műszakban, a készenléti munkakörökben, illetve a kiskereskedelemben foglalkoztatottaknak, ha őket az eredeti munkaidő-beosztásuktól eltérően vasárnapra osztották be. Vagyis: rendkívüli munka elrendelésekor legalább fizettek neki valamennyit. Mostantól viszont nem jár ilyen pótlék.

A VDSZSZ szerint az Mt. 101. § (3) bekezdés törlésével kizárólag a munkáltatók járnak jól, így ugyanis korlátozás nélkül lehet dolgoztatni a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vasutasokat. Ez a MÁV-Csoportnál mintegy 10 ezer vasutast érint, fizetésük akár tíz százalékkal is csökkenhet.

A Nemzetgazdasági Minisztérium erre reagálva közölte:

„A szabály módosítása nem jelent keresetcsökkenést a munkavállalóknak.

A túlórák az év folyamán egyenletesen is beoszthatók (…) a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknak továbbra is jár vasárnapi pótlék.”

A szakszervezet ezt nem fogadta el. Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke Áder János köztársasági elnökhöz fordulva azt kérte, hogy a napokban elfogadott törvényt a rendkívül hátrányos Mt. módosítások miatt megfontolásra küldje vissza az Országgyűlésnek.

Kíváncsian várjuk a köztársasági elnök döntését.

baranya.ma

Ajánlat

Töltse ki Ön is!

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: