Most akkor van Mikulás, vagy nincs?

Szülőként előbb vagy utóbb nekünk szegezik a kérdést: Anya, most akkor van Mikulás, vagy nincs? Mit lehet erre mondani?

 

Őrizzük a csodát!

A Mikulás és a karácsony nekünk, felnőtteknek családi együttlétet, idilli pihenést, hangulatos fényeket, finom ételeket jelent, a gyerekeknek azonban egy egész csodavilágot. December elsején olyan izgatottan nyitják ki az adventi naptár első ablakát, mintha ez lenne életük első csokija, a Mikulást hetekkel eljövetele előtt levelek, kérdések, kérések előzik meg, Mikulásokat varrunk, ragasztunk, rajzolunk, festünk, a legtöbb gyerek pedig aludni is alig tud december ötödikén este. Néhány nappal később a levelek már a Jézuskához íródnak, hosszú kívánságlistákkal, süteménysütéssel, izgatott várakozással. Senki sem nézi nagyobb átéléssel, csodálattal a csillagszórót, a gyertyát, a karácsonyfadíszeket, és senki nem örül annyira az ajándékoknak, mint a gyerekek. Ők még látják az angyalokat szálldosni a fa körül… ne fosszuk meg ettől őket, amíg nem muszáj.

Fotó: iStock.com/RomoloTavani

Fotó: iStock.com/RomoloTavani

Oviban még elhiszik

Alapvetően a kisgyerekekkel és az óvodáskorú csemetékkel még átélhetjük a varázslatot kényelmetlen kérdések nélkül. Az első néhány évben el is felejtik, hogy tavaly is jött a Mikulás meg a Jézuska, sőt, még ovis korukban is nehezen emlékeznek vissza a tavalyi fára, ajándékra. Minden évben újrateremtik a csodát, ugyanolyan izgatottak, csak a felfogóképességük más. Az ovisoknak már el kell magyaráznunk, honnan jön a Mikulás, hol lakik a Jézuska, fiú-e, vagy lány, szereti-e a süteményt, és egy komplett mesevilágot kell megalkotnunk. Ha megússzuk lebukás nélkül, akkor a gyerek úgy is hisz nekünk, hogy a csoporttársai már azzal vagánykodnak, hogy ők már tudják, mi az igazság.

Ajjaj, iskola!

A nagy változás iskoláskorban jön, amikor a gyerkőcöt már alig lehet átverni – ha egyáltalán, és amennyiben átverésnek tekintjük a decemberi csodavárást. Vannak szülők, akik abban hisznek, hogy mindig mondjuk meg a gyereknek az igazat, és igen, valljuk be már az elejétől kezdve, hogy mi tesszük oda az ajándékokat. Jó kérdés, hogy ettől szegényebb vagy több lesz-e az adott gyerek. Hibásak vagyunk-e azokért a füllentésekért, amikért később akár saját gyerekünk is számonkér? „Azt mondtad, létezik” – néz ránk csalódottan, vádlón, összetört benne egy álom, még akkor is, ha ettől izgalmasan nagynak érzi magát. Mit válaszolhatunk neki?

Fotó: iStock.com/Melpomenem

Fotó: iStock.com/Melpomenem

Őrizzük tovább az álmot!

Vajon mivel okozunk kevesebb kárt a nagy lelepleződésnél? Valljunk be mindent őszintén? Nevessünk össze a gyerekünkkel? Hogyan mentsünk át várakozást, csodálatot, izgalmat a következő decemberekre? A válasz bennünk rejlik, azaz abban, ahogy mi, szülők ünneplünk. Mit tartunk mi fontosnak az ünnepekkor? Meséljünk róla a gyerekünknek, ahogy a régi nagy karácsonyokról, sőt, kérjük meg erre a nagyszülőket is. Ráadásul az igazságból is lehet mesét szőni. Miklós püspök valóban létezett, kutassunk utána a történetnek, és meséljük el! A Jézuskáról, az angyalokról, a vallásos áhítatról is lehet gyereknyelven kommunikálni. Játsszunk, örüljünk, kézműveskedjünk tovább, csak már egy másik szinten!

 

Forrás: Ridikül.hu

Ajánlat

Töltse ki Ön is!

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: