Hetvenegy éve született a hard rock királya – Bon Scott

Hetvenegy évvel ezelőtt, 1946. július 9-én látta meg a napvilágot a skóciai Forfarban a hard rock egyik leghatalmasabb Hangja, az AC/DC frontembere – anyakönyvi kivonatában a Ronald Belford Scott név szerepelt.

Kevés nevet tudnánk mondani a rockzene történetéből, aki olyan nagy hatással volt a műfajra, mint Bon. Skóciában született, ám hat éves korában családja Ausztráliába emigrált. Első együttese 1964-ben a Spektors volt. A próbáikat eleinte egy kis templomban tartották, de nehézségekbe ütköztek, amikor Bon – finoman szólva nem éppen angyali viselkedése miatt – egy ideig javítóintézetbe került.

 

Bon és Vince – Valentines

 

Miután letöltötte a büntetését és kiszabadult, egész jól beindultak a dolgok az együttes körül, kisebb rajongótáboruk alakult ki a város környékén. Bon ebben az időben főként dobolt, de néha énekelt is.
Amikor 1966-ban a zenekar feloszlott, Bon és Wyn Milson összeállt a Wynstones énekesével, Vince Lovegrove-val, ezzel megalapítva a Valentines nevű együttest. 1967 májusban megjelent az első kislemezük, júliusban pedig meghívást kaptak a tengerentúlra, hogy az Easybeats előtt lépjenek fel – azon Easybeats előtt, melyiknek George Young is a tagja volt, aki nem más, mint Angus és Malcolm egyik idősebb testvére.

“Bárki bármit csinált, ő mindig rátett még egy lapáttal. Ha piálásról volt szó, ő ivott a legtöbbet, ha vezetett, mindenkinél gyorsabban hajtott. Ha egyszer a barátjává fogadott, örökké a barátja maradtál, semmi sem számított. Ilyen arc volt Bon. Az életedet is rábízhattad. Ha bármikor bajba vagy veszélybe kerültél, nem kellett aggódnod, ha Bon ott volt melletted” – Wyn Milson

 

1970 júliusában feloszlott a Valentines, Bon pedig egy Fraternity nevű formációba lépett be. A kemény stílusukkal elég hamar értek el sikereket, felléptek Jerry Lee Lewis előtt, majd 1971 januárjában a banda Hamish Henry kérésére egy háromhektáros farmra költözött. Henry célja nem volt más, mint Dél-Ausztráliából indulva meghódítani a zenei világot.
Az első nagyobb akciója a Myponga Festival volt, ahol a Fraternity mellett fellépett egy feltörekvőben lévő angol banda is, a Black Sabbath.

“Miután megérkeztünk csúnyán szétkaptuk a szállodát, és négy autót belevezettünk a tengerbe” – Ozzy Osbourne

 

Bon – ahogyan ő szerette

 

1971 áprilisában a Deep Purple és a Manfred Mann előtt léptek fel. 1972-ben átrepültek Londonba, azonban még előtte Bon elvette akkori barátnőjét, Irene-t. Britanniában azonban nem úgy mentek a banda dolgai, mint szerették volna, hatalmas adósságokat halmoztak fel. Ekkor változtatták a nevüket Fang-re.

Április 23-án a Geordie előtt léptek fel, Bonnak pedig nagyon bejött az énekesük reszelős hangja, lobbanékony, de barátságos személyisége – igen, Brian Johnson-ról van szó, aki ’80 után az AC/DC énekese lesz.

 

A Geordie – és Brian Johnson

 

Végül Bon egyre jobban eltávolodott a Fraternity-től, majd ’74-ben egy contry zenekart alapított, amit Mount Lofty Rangers névre keresztelt. Azonban nem túl sokára egy próbájukon összebalhéztak, és aznap már Irene-nel is összerúgta a port, úgyhogy motorra pattant és elhajtott a próbahelyről. Útközben viszont karambolozott egy autóval: kitört egy csomó foga, megsérült a háta, eltört a kulcscsontja, három napig kómában volt, többször újra kellett éleszteni, az állkapcsát is kénytelenek voltak összedrótozni – a Fraternitys dolog és a sérülések rendesen betettek neki…

Éppen ekkoriban keresett az AC/DC új énekest, mivel Dave Evans-sal nem igazán jöttek ki túl jól a Young-fivérek. Miután a próbateremben Bon megmutatta, hogy mit tud (először dobolni kezdett, de közölték vele, hogy dobosuk már van) az lett a vége, hogy egész éjjel zenéltek, majd felajánlották Bon-nak, hogy lépjen be az együttesbe. Ugyanekkor házassága Irene-nel az utolsókat rúgta.

“Jobban bejött a banda, mint a csaj, úgyhogy otthagytam a csajt és beszálltam a bandába” – Bon Scott

 

 

 

Október elején Bon hivatalosan is bemutatkozott a közönségnek, mint az együttes új énekese. Nem fogta vissza magát. Töménytelen mennyiségű durva szöveggel sokkolta, és az egész buli alatt vigyorogva fixírozta a közönséget. A legtöbben túlságosan le voltak döbbenve ahhoz, hogy megsértődjenek: még soha senki sem hallott a She’s Got Balls (Tökös csaj)-hoz fogható számot. Ez volt a srácok első közös szerzeménye. A szám egyébként Bon ex-feleségéről szól:

“Az tuti, hogy tökös csaj volt – hosszú ideig az én tökeimet hordta” – Bon Scott

 

 

 

Ezután szinte azonnal elkezdtek dolgozni a banda első nagylemezén, a High Voltage-on, amivel 10 nap alatt végeztek is.

Az év közepén történt meg az az eset is, amiből végül egy legendás számuk is született. Bon igen hosszú hódítási listájára felkerült Rosie is, a vörös hajú tasmániai nő, akit Bon olyan 180 centi magasra és 130 kilósra becsült.

“Túl nagy volt ahhoz, hogy nemet mondhasson neki az ember. Muszáj volt elkapnom… Istenem, bárcsak ne tettem volna… akkora volt a csaj, mint egy hegy. El tudod képzelni, milyen nehézségekkel kellett megküzdenem.” – Bon Scott

Ez egyébként jellemző volt Bon-ra: az élet egy nagy cirkusz, és neki mindent ki kell próbálni, mielőtt továbbáll.

 

 

Nem szabad elfelejteni Bon hihetetlen dalszövegeit sem. Nagyon sokszor (például az It’s A Long Way To The Top (If You Wanna Rock ‘n’ Roll) esetében) nem is írt konkrét dalszöveget, csupán egy címet, aztán amikor oda jutottak érzésből énekelt valamit, ami megmaradt belőle azt lejegyezte, és utána finomítottak rajta. Néha ebben Malcolm, Angus, vagy éppen a kedvenc itala, a Stone’s Green Ginger Wine (gyömbérbor) segítségét kérte, de a végeredmény minden esetben magáért beszélt. Nagyon fontos volt számára a szövegek minősége, minden egyes szónak óriási jelentőséget tulajdonított.

Egyébként a fent említett számban Bon játszott a skótdudán is úgy, hogy korábban soha nem volt a kezében ilyen hangszer, neki azonban nem volt probléma a dudát is felvenni a repertoárjába – amúgy is volt már tapasztalata sok másik fúvós hangszerrel.

 

 

Aztán megjelent a T.N.T., amivel megkezdődött az AC/DC klasszikus korszaka. Ezen a lemezen szerepelt a korábban megírt The Jack (Tripper) visszafogottabb verziója is (a cenzorok és a konzervatív hallgatók miatt). Remekül ment a banda, kijött a Dirty Deeds, meghódították Európát, jött a Let There Be Rock, a Powerage, majd a Highway To Hell-lel Amerikában is nagy kedvencek lettek. Végre Bon azt csinálhatta, amit mindig is szeretett volna, végre a csúcson volt.

1977-ben Bon drámai bejelentést tett az együttesnek. Egy jós tarokk-kártyából megjövendölte, hogy 1980-ban meg fog halni. Ez a jóslat arra ösztönözte Bont hogy tombolja ki magát, amíg lehet.

1980 február 18-án Bon a barátaival iszogatott a Music Machine-ben (konkrétan négyesével tolta a whisky-ket). Hajnalban Kinnear hazavitte, Bon azonban eszméletlenül feküdt a kocsiban, így kint hagyta estére. A többit pedig már sajnos ismerjük…

A sors kegyetlen fintora volt ez, hogy az az ember, aki egyszer megjegyezte, hogy a nők, a whisky, és a ragyogás jelentik a munkája értelmét, ilyen körülmények között hal meg – egy parkoló autóban, egy dermesztően hideg, dél-londoni hajnalon, magányosan.

 

“Soha nem volt senki számára üzenetem. Kivéve talán amikor a szobaszámomat üzentem meg.” – Bon Scott

 

R.I.P.

 

 

 

daswalker.blog.hu nyomán

 

 

Ajánlat

Töltse ki Ön is!

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: